Autizmus

Autizmus összefoglalva

Forrás: Pedagógiai Lexikon, Keraban Könyvkiadó Bp., 1997

autizmus (gör. 'önmagára irányultság'): legközismertebb jelentése gyermekpszichiátriai: szociális, kommunikációs és fantáziával összefüggő kognitív készségek fejlődési zavara, ált. súlyos - fogyatékosság. Sajátos viselkedési tünetegyüttesről ismerhető fel.

Autizmussal élni

Donna Williams autista írónő így élte meg gyerekkori autizmusát:

"Egyetlen érzékszervem működéséből sem származott következetes értelmezés, és semminek sem volt következetes jelentése az adott kontextuson belül, amelyben történt. Nem vontam le következetes jelentést abból, ha megérintett valami, és a textúrán túl abból sem, amit én érintettem meg. Nem alkottam következetes jelentést abból, amit láttam, vagy az emberek reakciójából, amikor engem láttak... Tízéves korom táján kezdett a következetes (bár általánosságban késleltetett) jelentés egyértelműbbé válni az érzékszerveimen keresztül. A problémát innentől az jelentette, hogy elmémet folyamatosan ostromolták a szó szerinti jelentés felesleges töredékei,... Harmincéves koromra már tudtam, milyen kirakójátékok vannak a kosaramban: a kapcsolódás zavarai, a tolerancia zavarai és a kontroll zavarai."

2005. május 17.

Autizmus világa

Forrás: Autizmus Alapítvány és Kutatócsoport

Az autizmus az agyi működés súlyos, pervaziv (alapvető fejlődési területeket érintő, átható), egész életen át tartó zavara, mely a szociális viselkedés, a kommunikáció, a képzeleti működés és a rugalmas gondolkodás fogyatékosságában jelentkezik. Az autisztikus gyermekeknek korai, speciális fejlesztésre, képzésre, nevelésre, tanításra, az autizmussal élő felnőttnek egész életen át támogató-védő családi és munkahelyi, vagy megfelelő színvonalú, egyénre szabott intézményes környezetre van szüksége.

Enyhe esetben is súlyosan terheli az egyén életét, folyamatos kompenzációt igényel. Valószínűleg örökletes, ill. az agyat ért károsító hatások, ártalmak okozzák. Az a régi nézet, hogy az autizmust az anya-gyermek kapcsolat zavara okozza, tévesnek bizonyult. A szülők gyakori lelki problémái éppen az autista gyermekkel való nehéz kapcsolat következményei.

Az autisztikus emberek számára alapvető nehézséget jelent a saját és mások gondolatainak, szándékainak, vágyainak, érzelmeinek felismerése és viselkedésének értelmezése, így reakcióikat sem képesek a másik ember igényeihez igazítani.

Súlyos zavar vagy speciáls nehézség, furcsaság jellemző:

  • a társas kapcsolatokban: pl. társaktól való elkülönülés vagy szokatlan közeledés, egyoldalú interakció;
  • a kommunikációban (beszéd, gesztus, mimika): pl. a beszéd hiánya, a beszéd szintjéhez képest gyenge beszédhasználat, kommunikáció, vagy a nyelv szó szerinti értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása;
  • az érdeklődés, aktivitás és játék területén: pl. szokatlan, sztereotip, repetitív tevékenységek, hobbik;
  • a gondolkodásban, a tanulásban és a mindennapi alkalmazkodásban pl: ragaszkodás az állandósághoz, a megszokotthoz;
  • a mozgás területén: pl. repkedő kézmozgás, lábujjhegyen járás;
  • az érzékelés-észlelés területén. pl. csökkent fájdalomérzés.

A gyermekek a legsúlyosabb tüneteket 2-5 év között mutatják. Közvetlen környezetükhöz való kapcsolatuk, alkalmazkodásuk ezután lényegesen javulhat, de az alapprobléma nem változik. Minden 100 típusosan autista gyermekből kb. 5 válik önálló felnőtté, 25-30 jelentős fejlődést mutat, de támaszt, ellenőrzést igényel, a többiek súlyosan fogyatékosak és ellátásra szorulnak.

Külföldi adatok alapján számolva 16-22 ezer autisztikus személy él Magyarországon. Az autizmus skálája a mély fogyatékosságtól az ép intellektusú ember enyhe szociális készségzavaráig terjed. Az autizmus gyakran jár együtt értelmi, vagy egyéb fogyatékossággal. Fiúkban 4-5-ször gyakoribb, mint lányokban.

A szakirodalmi források a szűken értelmezett autizmus gyakoriságát 0,05-0,15%-ra, a tágabban értelmezett autizmus gyakoriságát ma 0,25%-ra becsülik. A diagnosztizált személyek száma ismereteink, diagnosztikus módszereink javulásával növekszik.

2005. május 17.

Az autizmussal élők fejlesztése

Szerző: Dr. Szalay Tamásné (Zalai Tanügy)

Az autizmussal élő gyermekek speciális fejlesztésének lehetőségeiről

A 90' es évek eleje óta Magyarországon az Autizmus Kutatócsoport szakmai irányítása mellett sorra alakultak meg azok a speciális fejlesztő csoportok, melyek az autista gyermekek ellátását, fejlesztését vállalták fel. Zala megyében úttörőként a Gyógypedagógiai Fejlesztő Központ létesített számukra ellátóhelyet.

Az autizmussal élők kezelése elsősorban pedagógiai, gyógypedagógiai speciális módszerekkel történik, fejlődéspszichológiai ismeretekre támaszkodva. Rendkívül fontos a korai, korrekt diagnózis. Cél a hiányzó funkciók, készségek és ismeretek pótlólagos kialakítása és fejlesztése. A távlati cél a társadalomba való minél jobb beilleszkedés, alkalmazkodás, a kommunikáció képessége, az önállóság kialakítása az egyén által elérhető legmagasabb fokon.

Az autizmus olyan fejlődési zavar, amely napjainkban is intenzív kutatás tárgya. Okai pontosan nem ismertek, de a kutatások eredményei szerint a háttérben genetikai okok és az idegrendszert ért organikus károsodások állnak. Az állapot nem gyógyítható, de napjainkban szerencsére vannak már olyan tudományosan megalapozott tények, melyek hozzásegíthetnek a probléma korszerű megközelítéséhez.

Ennek az írásnak a fő célja, hogy a pedagógiai fejlesztés lehetőségeit mutassa be.

A diagnózis felállítása után az érintetteknek speciális fejlesztésre és ― az esetek legnagyobb részében ― egész életen át tartó támogatásra van szüksége. Világszerte, és így Magyarországon is, a legkülönfélébb terápiás eljárások léteznek az autizmus kezelésére.

Hatékonynak bizonyultak a protetikus eljárások, a viselkedésterápiás eljárások, és a kognitív megközelítési módok. Az eredményes pedagógiai módszerek alkalmazkodnak a fogyatékosságból eredő deficitekhez. Elsődlegesen tehát nem a háttérben meghúzódó pszichés működés befolyásolására koncentrálnak.

Alapvetően fontos a képzés megtervezésekor, hogy elsősorban az autizmusból fakadó speciális szükségleteket kell figyelembe vennünk, hiszen az autizmusból eredő fogyatékosság alapvetően behatárolja a tanítási helyzetek lehetőségeit. Ez indokolja, hogy a gyakran társuló egyéb fogyatékosságok a fejlesztés szempontjából másodlagosak.

A kognitív készségek speciális minőségi károsodása minden autista személyt érint, tehát a jóértelmű és a súlyosan fogyatékos autista embernek egyaránt károsodott az a képessége, hogy a közvetlen észlelésen túli dolgokat megértse.

A fogyatékosság széles spektruma, az egyenetlen fejlődésmenet és a rendkívül változatos tünetek miatt nem lehetséges olyan programot összeállítani, amely minden autista tanulónak megfelelne. Ezért a képességstruktúra pontos felmérése alapján egyéni fejlesztési programot kell készíteni minden egyes gyermek számára.

Az egyéni fejlesztési program középpontjában a szociális és kommunikációs készségek, valamint az önellátásra, önállóságra nevelésnek kell állnia, mert a későbbi beilleszkedés lehetőségét az ezeken a területeken elért eredmények döntően befolyásolják. A fejlesztési programot úgy kell összeállítani, hogy a tanított ismeretek a későbbiekben hasznosíthatóak legyenek. A frontális és kiscsoportos tanítási forma helyett, az új ismeretek elsajátításához egyéni fejlesztésre van szükségük a gyermekeknek, ahol egy gyermekkel egy tanár foglalkozik.

A fejlesztés során ki kell küszöbölni minden zavaró, figyelemelterelő körülményt, és fontos, hogy a gyermeket folyamatosan támogassuk, jutalmazzuk. Így elkerülhető, hogy e feladathelyzetből kilépjen. A fejlesztő feladatokat apró lépésekre lebontva, konkrét tevékenységbe ágyazva végzi el a gyermek, úgy, hogy verbális magyarázatok helyett vizuális, tehát jól látható támpontokat kap. Az egyéni foglalkozásokon kívül a tanulók valamennyi tevékenységéhez megfelelő számú pedagógusra van szükség. A kívánatos tanár-diák arány 3 gyermekhez 1 pedagógus. Ezt a magas arányt az teszi szükségessé, hogy a tananyag az autista gyermekek esetében sokkal tágabban értendő, mint egyébként és a tevékenységek mindegyikére kiterjed

A gyermekek strukturálatlan helyzetekben, segítség nélkül, szinte kizárólag sztereotípiájukba merülnek, és ezen csak a szociális környezet aktív beavatkozása változtat. Mivel ezek a gyermekek legtöbbször képtelenek arra, hogy önállóan kezdjenek változatos, aktív, tanulságos aktivitásokat, pl. amit kortársaiktól, vagy szüleiktől látnak, legtöbbször rászorulnak arra, hogy a felnőtt, a pedagógus adjon számukra ötletet, motivációt.

A szociális megerősítés, a dicséret, a meggyőzés, a jóval későbbre felajánlott jutalom az esetek többségében teljesen hatástalan, e gyermekek gyakran nem értik meg ezeket. Sokkal eredményesebb valamilyen kézzelfogható jutalom, vagy az a lehetőség, hogy rövid ideig kedvelt, esetleg sztereotip tevékenységével foglalkozhat a gyermek. A motivációs bázis megkeresése gyakran nagyon nehéz, mert az autista gyermek számára a köznapi értelemben jutalomnak számító dolog lehet kellemetlen és ijesztő, viszont örülhet olyasminek, ami rendkívüli és szokatlan.

A motivációs bázis megtalálása nem elég a sikeres tanításhoz, olyan környezetet kell teremtenünk, melyben a gyermek számára egyértelmű, hogy mit, hol, mikor és hogyan kell tennie.

Mivel a beszédértés sérült, az élőbeszéd nem lehet a gyermek informálásának fő eszköze. Kutatási eredmények szerint az autista személyek sokkal jobban értik a vizuális információkat, mint a verbális közléseket, ezért tárgyakkal, képekkel, szóképekkel és írással, valamint a környezet strukturálásával kommunikálhatunk velük a legeredményesebben. A gyermekek nagy része egyáltalán nem tanul meg beszélni, de a beszélő gyermekek kommunikációja is sérült, gyakran formai és/vagy tartalmi szempontból egyaránt. A beszédet használók gyakran echolálnak, vagy csak kedvelt témájukat ismételgetik, nem fejeznek ki új gondolatokat. Gesztusokat, mimikát alig használnak, hangjuk monoton lehet. A beszélő és nem beszélő gyermekekre egyaránt igaz, hogy nem ― vagy csak korlátozottan ― értik a beszédet és a metakommunikációt. Ezért a pedagógusok közléseinek személyre szólónak, egyértelműnek, világosnak, rövidnek kell lenniük és mindig meg kell győződniük arról, hogy a tanuló megértette azokat.

Minden gyermeknél az a cél, hogy megtanulja kommunikációs eszközeit kétirányú kapcsolatban, a szociális környezet befolyásolására használni. A nem beszélő tanulók számára olyan kommunikációs eszközt kell adnunk, melyet ő és a környezete egyaránt megért, hogy alapvető szükségleteit minél több helyzetben jelezni tudja. Az alternatív kommunikáció eszköze lehet tárgy, kép, írott szöveg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kommunikációs zavar fő oka nem az eszköz hiánya, hanem az eszköz alkalmazására való képtelenség. A strukturált környezet, a hatékonyabb kommunikáció, a gyermek képességeihez igazodó feladatok csökkentik a viselkedésproblémák előfordulását, de teljesen nem szüntetik meg azokat.

Bizonyos viselkedésproblémák súlyosan megnehezítik a gyermekekkel való foglalkozást, zavarhatják a többieket, és szélsőséges esetben veszélyesek is lehetnek. Ilyenkor az elsődleges feladat a viselkedésprobléma kezelése.

A szidás, az erkölcsi normákra való hivatkozás, a magyarázat, a "gyermek lelkére beszélés", vagy a büntetés nem hatékony módjai a viselkedésproblémák megszüntetésének. Hosszútávon a zavaró viselkedések akkor szűnnek meg, ha helyettük a gyermek számára is értelmes, hasznos, élvezetes, a környezet számára elfogadható stratégiákat, aktivitásokat tanítunk meg.

Az autista gyermekek ellátásának fontos aspektusa a szülőkkel való minél szorosabb együttműködés. Minden, amit a pedagógus megtanít akkor lesz igazán hasznos, ha a családok életét megkönnyíti.

2005. május 17.